Megvakarom a hátadat, te pedig az enyémet

Evezzünk egy hajóban! A kapcsolatok ereje.
#1 rész

A fotó illusztráció

Ezzel a címmel indítok ezen a blogon egy sorozatot, amely keretében az üzleti közösségekben, és az együttműködésekben rejlő üzleti lehetőségekre szeretném a figyelmet felhívni.

Aki a konyhában főz, gyakran megkímélik a mosogatás kellemetlen feladatától és fordítva. Ha egy barát segít a költözködésnél, kötelességünknek érezzük, hogy mi is segítsünk neki összepakolni a bútorait, ha ő is költözik.
Természetesnek vesszük, hogy szükségünk van egymásra a mindennapi életben. Gondold csak el: ahhoz, hogy egy kiflit megvehess és megegyél, hány ember összehangolt munkájára van szükség (a gabona vetésétől, a pék szakértelmén át, a kereskedő munkájáig.

Normális esetben valóban ez így is működik, amit ragyogóan ki lehet használni az üzleti életben, rengeteget lehet profitálni belőle, de gyakorta mégsem tesszük. Vajon miért?
Miért zárkózunk el vállalkozóként az elől, hogy mások a segítségünkre legyenek az üzletben, amikor a magánéletben nem létezhetünk társak nélkül?

Aki elzárkózik az együttműködéstől, annak nem érdemes eljönni a találkozóinkra:
Még a múlt hónapban érdeklődött egy légtechnikai cég az Üzleti Randiról. Jelezte, szeretne eljönni a januári találkozóra, de csak akkor, ha konkrétan lesz ott olyan cég, aki a vevője lehet. A cégvezető a telefonban kifejtette, hogy őt nem érdekli semmilyen együttműködés másokkal, kizárólag az eladásra fókuszál. Egyetlen céget sem akar bejelölni tárgyalásra. Azt szeretné, ha őt keresnék.

Furcsának találod a cégvezető hozzáállását? Valóban az, de ne gondold, hogy ritka!
Ha valakit nem érdekelnek mások, csak saját üzleti érdekével van elfoglalva, ne csodálkozzon, ha nem veszik komolyan, és valahogy a zsírosabb megrendelések is elkerülik.
A kolléganőm mindezek után udvariasan megköszönte, hogy érdeklődött a rendezvényünk felől, de azt javasolta számára, ne vegyen részt a találkozón - és elköszöntek egymástól.

Miért nem vagyunk elég nyitottak? Miért korlátozzuk saját lehetőségeinket?
Pedig bizonyított tény, hogy az együttműködés egyértelműen jobb üzlet!

Egy elképesztő példa a természetből:
Lássuk, mire képes a pirinyó levélvágó hangya, mely nagy számban él Dél-Amerika trópusi erdeiben. Telepeik gigantikus méretűek lehetnek - akár egy fél futballpálya nagyságát is elérhetik -, és a királynő hárommillió alattvalója tucatnyi feladaton osztozik annak érdekében, hogy a boly egységes egészként működjék.
E társas hangyák mamuttelepeinek mindegyike több, mint pusztán részeinek összessége, mert a szervezettség új meg új szintjeit hozza létre. Együttműködésük hatása óriási. Egyes trópusi ökológusok becslései szerint a levélvágó-kolóniák az általuk benépesített trópusi erdő összlevélzetének akár 17 százalékát is betakaríthatják.
Gondold el: mire menne egy hangya önmagában?

Hasonló hatást kiválthatunk az üzleti életben is.
A felmérések szerint az üzleti kapcsolatokon keresztül átlagosan 10-15%-kal lehet növelni az árbevételt egy kkv esetében, és a legtöbbször nulla forint, vagy minimális ráfordítással.

A negatív példa mellett hoztam pozitívumot is, amely a 23. Üzleti Randi Találkozó végén, a záró, kötetlen beszélgetés alkalmával hangzott el.
A vélemények megdöbbentő tanulságot hordoznak.